A magyaros ízek kedvelőjeként és szenvedélyes húsfogyasztóként éltük az életünket férjemmel és két gyermekünkkel, amikor is 2007 nyarán kezembe került Váradi Tibor egyik cikke (Hús, huss!).

Ekkor voltam várandós a harmadik gyermekünkkel. A cikk elolvasását követően gyors, bár régóta érlelődő döntést hoztam és egyik napról a másikra lemondtam a húsfélék fogyasztásáról. Férjemnek ehhez néhány hónapra volt szüksége.

Először a lakto-vegetáriánus étrendre tértünk át. Abban az évben több ismerősünk  - egymástól függetlenül  - a növényi táplálkozás előnyeit bemutató könyvre hívta fel a figyelmünket (A pH csoda, A nyers étel csodája), továbbá hatással volt ránk egy akkoriban megismert, a vegánizmus szellemisége szerint élő  család is.

A 2007. decemberi szülést követő boldog hetekben nem várt kihívást kaptunk az élettől, egy  váratlan rosszindulatú daganatos megbetegedés miatt 2008 elején műtéten kellett átesnem.  A kemoterápia elkerülése és a teljes gyógyulás érdekében a kizárólag növényi alapú táplálkozásra váltottunk.

Azóta szenvedélyes vegánok lettünk, ma már szinte minden hagyományos ételt elkészítek csak növényi alapanyagok felhasználásával. Az  immár 4 éves legkisebb fiunkat ugyancsak növényi étrenden tápláljuk.

Az egészségünkért aggódók  megnyugtatására azért leírom, hogy a napi B12 vitamin szükségletet hozzáadott vitamint tartalmazó szójatejjel és táplálékkiegészítő formájában naponta  bevisszük a szervezetünkbe.